Egy újabb nap,egy újabb koncert. Szokásos napi teendők,de szeretem ezt csinálni. A koncert után visszaindultam a szállodába,majd a saját kedvemre idehozatott zongorám felé vettem utamat. Igen,külön zongorát kérettem a szobámba,mert imádok zongorázni. 11 éves korom óta,és mondhatni már,hogy ez az életem. Leültem a már jól ismert hangszer felé,és elkezdtem alkotni. Mikor elsőnek lenyomtam az első hangot,magával ragadott a zene. Elöntött a mámor,és teljes mértékben kizártam a külvilágot. Nem volt más csak én,és a zongora. A dallamok,a hangom,és az a gyönyörű és megismételhetetlen érzés,ami köztünk megjelent. Újabb dal. Egy újabb dal. Megszületett,egy,majd kettő,majd három új dal is,és úgy döntöttem mára ennyi volt. Lefekszem aludni.
***
Kopp-kopp... Erre a hangra lettem figyelmes,már félálomban. Ki lehet az,és mit akarhat ilyenkor?
Kissé feszülten és ingerlékenyül szálltam ki az ágyamból. Mondanom sem kell,hogy milyen fáradt és nyúzott voltam amikor sétáltam az ajtómhoz. Kinyítottam.
A személyzet egyik tagja állt előttem,aki valami olyasmiről beszélt,hogy lent vár egy valaki,aki azt mondta nekik,hogy addig nem megy el innen,amíg nem láthat engem,mert valami fontosat akar nekem mondani. És annyit mondott még,hogy egy fiatal lány.
-Wow.
Ez volt minden válaszom. Milyen kis harcias rajongóim vannak. Még a végén oda fajulhat a helyzet,mint Harry Styles-nak? Á,kétlem. Elindultam kifelé,hogy találkozhassak a titokzatos lánnyal. Bevallom,kíváncsivá tett a dolog...
Egy valóban fiatal,hosszú göndör hajú,viszonylag alacsony lány állt nem messze tőlem.
Szemeink találkoztak,majd megindult felém.
-Szia Tom. Más esetben sírva borulnék a nyakadba az örömtől,hogy láthatlak,de ez most rettenetesen fontos. Tom! É-én tudom,hogy beteg vagy! És nem bírom felfogni,hogy nem mondtál erről semmit! Az Isten szerelmére,Tom ez nagyon rossz!
Borult ki teljesen.
Hihetetlen,hogy tudja. De vajon honnan?
-Honnan tudod?
Kérdeztem,még mindig teljesen ledöbbenve.
-Az anyám orvos. Én nekem nem lett volna szabad tudnom,de anya véletlenül kikotyogta,hogy mi van veled. Tudja,hogy mennyire oda vagyok érte,és később meg is bánta. Tom,kérlek engedd meg ,hogy segítsek!
Oda jött hozzám,majd szorosan átölelt. Visszaöleltem.
-Szeretlek Tom!
Mondta,majd megpusziltam a homlokát.
-Köszönöm.
Súgtam,majd ott álltunk a sötétben,ölelkezve nem tudom pontosan meddig...
-Lizzy x
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése